A lézeres fogfehérítés célja, hogy biztonságosan és hatékonyan világosítsa ki mind külsőleg, mind belsőleg a sötét, megsárgult vagy elszíneződött fogakat.

A fogfehérítés mértéke a lézeres fogfehérítés esetén a leghatékonyabb, a 16 árnyalatot tartalmazó Vita Shade Guide Brightness Skálán a jellemző eredmény 6-12 árnyalat. Fontos megemlíteni, hogy az elért fehérítés mértéke páciensenként változhat, függ a zománc vastagságától, a fog felépítésétől és az életkortól is.

A parodontális tasakok lézeres kezelése igazán széles körben elterjedt, ez is az eljárás rendkívüli hatékonyságát bizonyítja. A baktériumok, azok endotoxinjainak, valamint a tasakhám eliminálását lehet elérni ezen technikákkal. Számos kísérletben vizsgálták a fogágybetegségeket kialakító és azokat fenntartó baktériumok számát kezelés előtt és után. Lézerkezelés során az anaerob baktériumokat 96,6%-ban, az aerob baktériumokat pedig 100%-ban pusztította el a lézersugár. A diódalézer alkalmazása egyszerre teljesíti a parodontális terápia egyes céljait:

• a gyulladásos elemek csökkentését,
• a hámréteg eliminálását,
• új tapadás létrejöttét,
• a csontújraképződés feltételeinek megteremtését.

A diódalézerrel végzett gyökércsatorna-kezelés során a felszíni törmelék réteg (smear layer) eltávolítása történik, valamint a dentincsatornák végeinek lezárása. A lézersugár a gyökércsatorna falába 1000 mikrométer (1mm) mélységig behatol, és az ott levő mikroorganizmusokat, valamint azok termékeit képes elpusztítani. Ennél mélyebbre a baktériumok nem hatolnak, így a lézer nemcsak a gyökércsatornát magát sterilizálja, hanem az 1000 mikron mélységű csatornafelszíni rétegből is eliminálja a kórokozókat. Ugyancsak jól képes az oldalcsatornákba, elágazásokba, ramifikációkba is behatolni, illetve azokat lezárni. A csatornában leggyakrabban előforduló hat baktériumfaj vizsgálata során mind in vivo, mind in vitro bizonyítást nyert a diódalézer kiváló baktericid hatása. Ez meghaladja a 99%-ot, vagyis jó közelítéssel a lézer sterilizálni képes a gyökércsatorna belsejét, valamint az 1 mm vastagságú csatornafalat is.

Az aphtha az egyik gyakoribb szájnyálkahártya megbetegedés, mely a betegek 10-60 %-ában jelentkezik valamikor az élet folyamán és gyakran visszatérővé válik. A nyálkahártya egy autoimmun jellegű reakciója, mely egy speciális streptococcus típus kereszt-reakcióját váltja ki. Az aphták kicsi, fájdalmas, fibrinnel fedett vörös elváltozások, melyek fekélyesnek tűnnek. Soliterek vagy multiplex formában is felléphetnek és általában 8-10 napon belül gyógyulnak heg nélkül. Van egy speciális formája a stomatitis aphthosa recurrens cicatricisans, amely nagyon fájdalmas, lassan gyógyul és hegszövetet hagy maga után. Kezelésükben a látható folyamatos lasersugár naponta alkalmazva 4-5 nap alatt gyógyulást eredményez az esetek kétharmadában, a maradék egyharmadot alig befolyásolja.